2016. július 7., csütörtök

A ruhákkal etetett szörnyeteg (II.rész)

http://www.pelicam.ro/filme/competitii-internationale/lung-metraje/adevaratul-cost-2

Szabad piac (felelősségtől és kötelességtől mentesen)

"Az igaz, hogy a változásnak a törvényhozók felől kell jönnie. De egy olyan világban élünk, ahol egyre szabadabb a piac. Nincs sok érdek abban, hogy szabályozzák. Más gazdasági ágazatokat megpróbáltak szabályozni, jelenleg Nagy Britanniában van egy ilyen eljárás a szénsavas üdítők gyártásánál. A cukorra vonatkozik, mert nagyon sok problémánk van az elhízással. Sokévnyi kampány után eljutottunk oda, hogy a törvényhozó közt akadnak olyan hangok, akik azt mondják, hogy «Tudjátok mit, fiúk, jobb lesz kevesebb cukorral készíteni, vagy adót szabunk ki a cukorra.»
Drágább lesz magasabb cukortartalmú üdítőt vásárolni, mint egy egészségeset. Ez egy fontos változás, ami keresztbe tesz egy teljesen szabad piac tervének. Nem tetszik nekik, de szükséges.

De, komolyra fordítva a szót, van esély, hogy ilyesmi megtörténjen? Az egyik olyan terület, ahol kormányzati beavatkozást remélhetünk, az a hulladék. A 2000-es évek közepétől Franciaország elkezdte vizsgálni a szemétdombra dobott ruhák helyzetét. Gyorsan kiderül, hogy a széndioxid- kibocsátás magasabb, mint gondolták és magasabb, mint az összes többi forrásé. A kormányzat akkor rájött, hogy az emberek túl sok ruhát vásárolnak és túl hamar kidobják őket. Közben mi nagyon tapasztalt ügyvédekkel kezdtünk dolgozni. Ők egyes divatmárkák viselkedését tanulmányozzák és azt nézik, hogy köthetők-e olyan nagy incidensekhez, mint ami Rana Plazaban történt. Majd jogi megoldásokat keresnek bizonyos viselkedésükre.

Senki nem tudja mekkora mennyiségű hulladékot termel a divatipar. Ez titok marad. 

A trösztellenes politika fontos eszköze a divatiparnak. Már rég így van ez. Nekünk újságíróknak, civil szervezeteknek, aktivistáknak és aggódó vásárlóknak különösen frusztráló, hogy nincs meg minden adatunk arról, miként működik a divatipar. Még az adatokat vizsgáló kutatók is csak becsült adatokat mondanak arról, hogy mennyi gyapotot használnak, mennyibe kerül egy rendelés, mekkorák a rendelések, mekkora mennyiségű hulladékról beszélhetünk. Ez titok marad. Annyit tudunk tenni, hogy a bejelentőktől származó adatok alapján megbecsüljük. És a mennyiség valószínűleg hatalmas. A divatmárkák azt mondják, hogy nekik nem kötelező pontos adatokat szolgáltatni. Még a Rana Plaza után sem, pedig az a legnagyobb szerencsétlenség volt a divatipar történetében. Megszegnék a trösztellenes politikát. «Ha én neked információkat szolgáltatok, akkor megtudja a konkurencia és blabla».  Mindig úgy gondoltam, hogy ezeket az adatokat nyilvánosságra kellene hozniuk. A Rana Plaza után parlamenti bizottságokat hoztak létre, annyira súlyos volt a probléma. Kötelezni kellett volna őket arra, hogy legalább az adatok egy részét nyilvánosságra hozzák."

Jogi megoldások és tömegmozgalmak

"Mikor a jogi megoldásokról beszélünk, több lehetőségünk van. Például megnézhetjük, hogy megsértették-e valamelyik kereskedelmi törvényt. Lehet, hogy hülyén hangzik, de vannak olyan rendelkezések, amik szerint, ha egy ország jó hírét megsérted azzal, hogy túl nagy nyomást gyakorolsz rá, akkor szankcionálható vagy. Most érvelhetünk úgy, hogy a különféle divatmárkák túl nagy nyomást gyakoroltak Bangladesre, hogy minél több ruhát gyártson és ez az ország ruhagyártó hírnevének ártott. Ez bizonyos mértékben működik más ágazatokban, az amerikai Dodds-Frank törvény szerint az elektronikus cikkek gyártóinak bizonyítaniuk kell, hogy nem használnak Kongóból származó nyersanyagot. Működhet, még akkor is, ha nem tökéletes. A probléma viszont az, hogy alig születik meg egy törvény, a cégek ügyvédek hadát fogadják fel, hogy megkeressék a kiskapukat. Igazából a hatások nem érnek el a munkásokig csak az ügyvédekig.

http://www.pelicam.ro/filme/competitii-internationale/lung-metraje/adevaratul-cost-2

"Egyáltalán nem vagyok elégedett azokkal az információkkal, amit tőled kapok. És a ruhákkal sem, mert nem garantálod, hogy olyan körülmények között készült, mint amilyeneket én elvárok."

Marad a kérdés: mi változtatná meg a dolgokat? És mit gondolunk mi, hogy hatalmas változást okoz, az ok amiért annyit ugrálunk, az a vásárlók tömegmozgalma. Hogy eljussunk addig, hogy azt mondjuk «egyáltalán nem vagyok elégedett azokkal az információkkal, amit tőled kapok. És a ruhákkal sem, mert nem garantálod, hogy olyan körülmények között készült, mint amilyeneket én elvárok.»
Sokan a The True Cost megjelenése előtt azt sem tudták, hogy van ilyen probléma. Most megfogalmaztuk a problémákat. Itt az ideje, hogy elkezdjük a következő szakaszt. Tudjuk, hogy elkeserítettünk pár márkát a filmünkkel és várjuk, hogy leüljünk tárgyalni. Nagyon sok sürgős tennivaló van. Például a múlt héten a légköri CO2-koncentráció túllépte a 400 ppm (részecske/millió) szintet. Tudtuk, hogy meg fog történni, de nem sejtettük, hogy ennyire fenyegető. Ez többek közt azt jelenti, hogy a világ egyes részein nem lehet majd gyapotot termelni. Az olcsó gyapot ideje lejárt. Több érv van és nem csak az, hogy nagyon jó dolog olcsó ruhát készíttetni rabszolgákkal.



Más területeken is mozgásba lendültek a dolgok: például a Coca-Cola mikrohiteleket ajánl nőknek. Ha azt mondták volna, hogy egy ilyen márka fog ilyesmit tenni... Mikor kicsi voltam a Coca-Cola volt az elsőszámú ellenség. Még mindig nem bízom bennük, de lám változtattak. Sok cég a digitális forradalom miatt változtatta meg a marketingjét. Ma facebookon beszélhetünk egy malawiban élő teatermesztővel. Régebb legfeljebb egy posztert láttunk róla egy hippi üzletben, egy elszalasztott lehetőség volt. Ma ilyen lehetőségek bárhol lehetségesek a Twitteren, a szociális médiában.

 "Az emberek a divatok még a jövővel és a trendekkel kötik össze. De az a szar modell, amit a gyártáshoz használnak a XIX. századból származik, és ott is kellene maradjon."
 
Eljut a divatba is ez az irányzat. Hamarosan, az emberek már nem arról fognak posztolni, hogy mit viselt a fene se tudja melyik Kardashian. Ha azt látod, hogy egy ruhaüzem kizsákmányolja a munkásait, vagy látsz egy hiányos címkét, bármit, el akarod majd mondani. Azok a divatmárkák lesznek nyertesek, akik ezt már művelik. Azok a divatmárkák, akik tényleg változtatnak. A divat azért maradt le, mert nagyon konzervatív üzleti modellen alapszik. Pillanatnyilag még megy nekik. Az emberek a divatot még a jövővel és a trendekkel kötik össze. De az a szar modell, amit a gyártáshoz használnak a XIX. századból származik, és ott is kellene maradjon.

A sweatshop(munkásnyúzó üzem) fogalma először egy viktoriánus regényben bukkan fel és eredeti jelentése szerint közvetítőt jelent, a pénz nem jut el a munkásig, hanem egy harmadik félhez kerül, aki kegyetlenül bánik a munkással. Wow, még mindig ezt csináljuk? Nem fogod elhinni, hogy igen. Közben elkezdődött a negyedik ipari forradalom, a digitális forradalom. Bizonyos fokig hozzáférhetünk 3D-nyomtatókhoz. Vajon azok a cégek, akik nagy mennyiséggel és alacsony bérekkel dolgoznak, képesek lesznek alkalmazkodni? Én a cégek vezetői helyében nagyon komoly kérdéseket tennék fel magamnak."

Vágjuk el a köteléket a H&M-mel!

"Én úgy döntöttem, hogy fizetésem egy részét drágább ruhákra költöm, mert érdekel ez a dolog és szeretném az árának megfelelően sokat viselni. De elfogadom, hogy nem mindenki gondolja így. Nem hiszem, hogy mindenkinek így kellene tenni. Nem köteles minden fogyasztó kibogozni ezt a hatalmas nyomorúságot. A probléma nem az, hogy te, bárki az utcáról, megveszel valamit a H&M-ben. Nemrég írt nekem egy nagyon kedves tini, és megkérdezte, hogy« Ha semmit sem vásárolok a H&M-ben, az feltűnik nekik?» Azt válaszoltam: «Nem. Azzal a mennyiséggel, amit most termelnek, nem fogják megérezni.»

De van más lehetőség is. Az ötlet nem az enyém, egy sokkal fiatalabb barátnőmé, aki a '90-es évek gyereke. Ő azt mondja:« OK, tehát van 5 fontod. Vehetsz egy bikinit, ami 3 font. Tegyük félre az etikai aggályokat, hogy miként állítható elő egy ruházati cikk 3 fontból szállítással és profittal együtt. Ahelyett, hogy egy szar cuccot vegyek, ami nem érdekel, amire nincs szükségem és valószínűleg egyszer lesz rajtam három óráig, a pénzem inkább egy crowdfundingba(közösségi finanszírozás) fektetem. Vagy elkezdem gyűjteni a bankban. Nekem, fiatal nőnek, ez hatalmat ad. Van 5 fontom és nem adom neked H&M, mert neked már úgyis túl sok van. Most szépen elsétálok. Láttam a tárgyat, akartam is, de úgy döntöttem, hogy nem vásárolom meg. Ellenálltam, ahogy a fagyinak is ellen lehet állni és elmúlt az étvágyam. A pénzem még megvan, még az enyém, nem a tied. És dönthetek úgy, hogy a jövőmbe fektetem. Pénzt gyűjthetek, hogy vegyek egy kamerát és készítsek egy filmet." Ne gondoljátok, hogy ez a lány megaliberális-egyáltalán nem az.

Vagy tehetsz egyebet. Ha csak ezt engedheted meg magadnak, vásárold meg az 5 fontos pólót. Nem ítéllek el. Vedd meg és írj egy levelet «Kedves H&M megvettem ezt a pólót, óvatosan fogom mosni, hogy 4 évig hordhassam, de hogy tudd, nem tetszik, ahogy a ruhákat készítitek. Ha úgy állítanátok elő, ahogy kellene, még vásárolnék 3 pólót tőletek.» Manipuláld egy kicsit őket. Nem kell hibásnak érezned magad! De a film nézésekor érzett dühöt, ellenük fordíthatod."

Ioana Pelehătăi

I. rész

...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése