2017. november 11., szombat

Erdővédelem határok nélkül: Białowieża-erdő (a Fehér torony erdeje)

foto: Greenpeace
Új sorozatot indítunk Erdővédelem határok nélkül címmel 

A kezdetek és a sorozat tervének születése
Zsolttal tavaly nyáron kezdtünk beszélgetni a romániai erdők sorsáról, ő akkor a Vidraru-tónál szervezett erdővédő táborba készült, majd erdővédő akción vett részt Lengyelország leghíresebb őserdejében. Ebben a beszélgetésben a lengyelországi őserdőben zajló akcióról lesz szó, de pár szóban ismertetjük a romániai őserdők helyzetét és megemlítjük a Greenpeace Canada egy nagyon fontos győzelmét, ami reményt ad minden erdővédőnek. Én a romániai helyzetet ismerem, Zsolt pedig Lengyelországban járt.

Zsolt
Számomra az erdő mindig is a békét, a nyugalmat jelentette. Mivel sokáig éltem a közvetlen közelében, hétvégente gyakran barangoltam a kutyámmal a környéken. Ahogy telt az idő, egyre inkább rájöttem: az embernek nem kell messzire utaznia ahhoz, hogy szép helyeket lásson. A csoda sokszor ott van “a szomszédban”, és csak kevesen tudnak róla. Kerékpározni is szeretek az erdőben. A tiszta, friss levegő teljesen feltölt. Gyakran megállok egy-egy percre, és hallgatom a madarakat. A legnagyobb élmény számomra egy-egy ritka állatfaj észrevétele.



Világszerte hatalmas nyomás nehezedik az erdőkre és egyre több munkájuk van az erdővédőknek, akik az utolsó percben próbálják megvédeni, ami még megmaradt.
Minden nap új hírek érkeznek és aktivista legyen a talpán, aki a tajga védelmétől az őserdők védelméig minden kampányt ismer és figyelemmel követ. A tajga védelmével kapcsolatban kaptunk nemrég egy nagyon jó hírt. Október 16-án, az Egyesült Államokban ejtették a vádakat abban a perben, amit a legnagyobb kanadai fakitermelő vállalat, a Resolute Forest Products indított a Greenpeace Canada és a Stand.Earth (korábban Forest Ethics) szervezeteket ellen, a fakitermelő cég 300 millió dollárt követelt a zöldektől. A civil szervezetek arra hívták fel a figyelmet, hogy a vállalat tönkre teszi az Észak-Kanada egyharmadán elterülő hatalmas örökzöld tajgát. Az ilyen típusú perek (angolul: SLAPP-ek) célja nem az igazság keresése, hanem a társadalmi részvétel ellehetetlenítése. Október 16 nagyon szép dátum az erdővédelem számára.

Romániában is hatalmas probléma az illegális és a rossz erdőgazdálkodással társuló fakitermelés. Pár példát említek a teljesség igénye nélkül. Romániában óránként 3 hektár erdő tűnik el. Óriási nyersanyagigénye van a fafeldolgozó iparnak, de a különféle bányaprojektek megvalósításához is egész erdőket irtanának ki. A közvélemény számára ismert, botrányos verespataki aranybánya-projekt megvalósítása több mint 500 hektár erdő kitermelését feltételezi, de a Felsőcsertésre tervezett cianidos aranybánya-projekt sem kevesebb mint 187 hektár erdő kitermelésével kezdődne, ebből 56 hektár erdő madárvédelmi terület.

Az erdővédelmen belül kiemelt fontosságú az őserdők védelme. Romániában tavaly szerveztek egy erdőmentő bázist a Vidraru-tónál. Az ott található ősbükkös fakataszterét készítették el önkéntesek, hogy az azonosított őserdők és öreg erdők bekerülhessenek az Őserdők és öreg erdők nemzeti katalógusába. A vizsgált területen, az egykori 2575 hektár őserdőből 985 hektárt (38,3%) tettek visszavonhatatlanul tönkre. Idén 7 ősbükkös került fel az Unesco Világörökség helyszínei közé Romániából, ami nagy öröm az erdővédőknek. Ugyanakkor Lengyelországban, UNESCO-védelmet élvező őserdőben zajlik kitermelés. Aki eddig figyelemmel követte a híreket, tudhatott erről, de talán mindenki abban reménykedett, hogy a dolgok nem fognak eddig fajulni.

B: -Hogyan hatott rád a hír?

Zs: -Természetesen felháborított! Korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy fejlett országban (különösen az EU-ban) hozzányúljanak egy UNESCO-listán szereplő területhez. Biztos voltam benne, hogy a civil szervezetek komolyan fel fognak lépni ellene. Úgy gondoltam, nekünk is ott a helyünk, így aztán egyáltalán nem lepett meg, hogy egyszer csak szóltak és mentünk.

B: -Tavaly a Vidraru-tónál szerettél volna fakatasztert készíteni, de különböző –  rajtad kívül álló – okokból nem tudtál Romániába jönni, idén meg elmentél megmenteni egy lengyelországi őserdőt.

Zs: -Nagyon szeretem az erdőt. Szívesen kirándulok, fedezem fel újabb részeit. Mint már korábban beszélgettünk róla, hozzám is az erdőkampány áll legközelebb. Emellett itt elég egyértelműen látszik sajnos maga a veszteség, de ugyanakkor a munkánk eredménye is, az, hogy miért küzdünk.

B: -Tegyük hozzá, hogy ez a hét nem üdülés volt egy csodálatos erdőben és nem mindenki fogja a bakancsot és szánja erre a szabadságát. Elég kemény heted lehetett.

Zs: -Ez valóban nem a kényelemről szól. Annak, aki ilyesmire vállalkozik, fel kell készülnie, hogy a nélkülözés velejárója az akciónak. A célt kell szem előtt tartani, az viszi előre az embert. Meg a társaság. Mert sokkal könnyebb a kényelmetlenségeket és a túlzottan izgalmas helyzeteket elviselni úgy, hogy mások is ugyanezt teszik. Ez volt az első alkalom, hogy igazi őserdőben jártam. Mert bár a fenyőfői ősfenyvesben kirándultam, annak nagy része sajnos ma már telepített. Bialowieza sokkal eredetibb. Valóban nagyszerű élmény volt számomra, hogy ott lehettem, és harcolhattam azért, hogy ez a hihetetlenül sokszínű élőhely megmaradhasson ebben a természetes formájában.

B: -Mi vonzott téged a zöld aktivizmusban?

Zs: -Ez egy hosszú folyamat eredménye. Már gyerekkoromtól kezdve érzékenyen érintett a környezetszennyezés. Ezért fokozatosan igyekeztem úgy alakítani a mindennapjaimat, hogy figyelembe vettem a fenntarthatóságot. Ahogyan kicsit idősebb lettem, egyre gyakrabban jutott eszembe, hogy ez szép és jó, de nem elég. Mert ugyan minden az egyén szintjén kezdődik, azonban sajnos azt látom, hogy a politikába túlságosan sokszor szól bele a pénz, az egyéni érdekek. Ez rossz irányba viszi a dolgokat.

B: - Nagyon sok jó zöld szervezet van Magyarországon, de te egy olyan szervezetet választottál, akik bevallásuk szerint vállalják a konfrontálódást és akiket leginkább úgy ismernek, hogy különféle épületekről lógnak hatalmas molinókkal, meg fákhoz láncolják magukat.

Zs: -Mi is kutatásokkal, aláírásgyűjtésekkel, tárgyalásokkal kezdjük, viszont ha ez nem elég, akkor keményebben is képesek vagyunk tiltakozni és ezt erőszakmentesen tesszük. Szerintem így lehet eredményt elérni. Úgy gondolom, hogy minden egyes lépés egyformán fontos a cél érdekében. Először felméréseket, kutatásokat kell végezni, amik majd alátámasztják a fellépés szükségességét. Magán az akción belül is rengeteg háttérmunka van, még néhány fotóhoz és videóhoz is sok ember összehangolt munkájára van szükség. Rendkívül izgalmas ez a fajta önkéntesség. Nagyon változatos, mindig más és más feladatokat kell megoldani.

A lengyelországi őserdőben igazi láncolós erdővédő akció zajlott
foto: Greenpeace
Zsolt
Már hajnalban kimentünk a helyszínre, hogy a reggeli munkakezdéskor azonnal blokkolhassuk a gépeket. Amíg sötét volt, addig gyalogoltunk. Mire kezdett világosodni, addigra megérkeztünk. Csendben kellett maradnunk, így figyelhettük az erdőt. Sajnos rövidesen beindultak a munkagépek.
Az egész megmozdulás augusztus 27.-től szeptember 1.-ig tartott. Kedden a favágó munkagépet állítottuk meg, arra másztunk fel és láncoltuk hozzá magunkat. A géptől, illetve a mellette lévő teherautótól mindkét irányba az erdei út egy-egy pontján nagy molinókat feszítettek ki mászóink, a többi alpinista pedig egy-egy közeli fát vett birtokba a saját bannerével. A GP akkor már 5. hete volt jelen, egy másik társasággal együtt. Ők a Camp for puszcza (Tábor az erdőért). Direkt a Bialowieza-ban zajló fakitermelések megakadályozására szerveződtek.

A hét csúcspontja a 31.-ei (csütörtöki) nap volt. Ezen a napon délelőtt sikeresen blokkoltunk egy fával megrakott teherautót. Ezt követően szervezőink tárgyaltak a fát elszállító céggel, és ennek eredményeként végül a teherautó otthagyta rakományát az erdőben.

B: - Vannak akciók, mikor csak bámulod az akcióról készült képeket és sírni tudnál a meghatottságtól. Arra gondolsz, hogy bárcsak ott lehettél volna, mert a történelmet ott írják.

Zs: -Ebben szerintem az a legnagyszerűbb, hogy bárki részt vehet benne, aki eléggé elszánt az ügy érdekében. Az erdő védelme pedig egy meglehetősen kézzelfogható kampány, mert a siker azonnal érzékelhető. Mi a helyszínen láthattuk, ahogyan a megrakott teherautó visszahelyezi a földre a kivágott fákat, és üresen távozik. Felemelő érzés volt. Akkor azt gondoltuk, érdemes volt azt a sok kényelmetlenséget és feszültséget elviselni. Ezenkívül azon a héten gyakorlatilag megbénítottuk a munkálatokat az egész térségben. Egyszerűen nem mertek dolgozni. Ez az amit tapasztaltam, de feltételezem, hogy nem az első és nem is az utolsó ilyen időszak volt ez május óta, amióta a tiltakozások elkezdődtek.

Számomra ez volt az első olyan megmozdulás, amiben ténylegesen szembe kellett szállni a másik oldallal. Erre a valós helyzetre nem igazán lehet felkészülni. Ott tapasztalja meg az ember, hogy mit bír véghez vinni. Rengeteg várakozás között történik hirtelen sokminden. Olykor úgy érezzük, hogy egyszerre több esemény is fut. Aztán egy-kettőre lecsillapodik minden és megint hosszú órák várakozása következik. Viszont, mint már említettem, ezekből is tanulunk és a bátorságunk is növekszik idővel. Ami a nélkülözést illeti, arra fel voltam készülve, és inkább pozitív csalódások értek. De mindezzel együtt is örülök, hogy részt vehetek ezeken a megmozdulásokon, mert szerintem rendkívül hasznosak a Föld védelmének érdekében. Amikor túl vagyunk rajta, akkor szívesen gondolunk vissza rá. Örülök, hogy a tagja lehetek ennek a remek társaságnak, sokan példaképek számomra.

A Białowieża-erdő védelme már évek óta folyik, az erdőkampány keretein belül. Most kapott nagyobb figyelmet az ügy, mivel Jan Szyszko, Lengyelország környezetvédelmi minisztere az Európai Unió Bíróságának határozata ellenére engedélyezi a fakitermelést. A törvény lehetővé teszi az utakhoz közel lévő beteg, ezért veszélyes fák kivágását, azonban tiltja azok értékesítését. Ennek ellenére az állami erdőgazdaság mégis megengedi azt, ráadásul a beljebb eső részeken is, ahol nem jelentenek veszélyt az úton közlekedőkre. Igaz, hogy ültetnek csemetéket, viszont így szép lassan az őserdő kezelt erdővé válik. Ezzel jelentősen veszít ökológiai értékéből, csökken a fajgazdagság. Ez ráadásul az utolsó síkvidéki őserdő Európában. Olyan ritka fajok otthona, mint az európai bölény, a farkas, a barna medve, a hiúz, valamint különböző bagoly- és harkályfajok. Ezért döntött úgy a Greenpeace, hogy komolyabban fel kell lépni az ügyben. Egyébként nagyon sokan értenek ezzel egyet. Május óta több tiltakozó felvonulás is volt az erdőben, némelyik 5000 fős létszámmal!

B: -Milyen hatással volt rád a hely?

Zs: -Az eltelt egy hét alatt nagyon megszerettem azt az erdőt. Úgy vélem, különleges hangulata van. A fák össze-vissza nőnek, különböző korúak, különböző fajhoz, fajtához tartoznak, beteg és kidőlt egyedek is szép számban akadnak. Mert ez is hozzátartozik. (Számomra főleg azért volt ez különleges, mert otthonomban, a Bakonyban ezt nemigen tapasztaltam az erdőt járva.) Az embert megfogja a százéves, vagy még öregebb fák látványa, ahogyan feltekint rájuk. Ezenkívül a fajgazdagság is hamar érzékelhetővé válik a sokféle madár hallatán. A legjobb lehet egy ilyen erdőben egyedül barangolni, mert akkor láthatunk és hallhatunk a legtöbbet. Nekem óriási szerencsém volt, egyik reggel a szállásról a helyszínre tartva az úttól kb. 20 m-re, az autóból megpillantottam egy bölényt! Senki más nem látta, én is csak egy pillanatra. Nem számítottam rá, hogy ott, az úthoz közel fogom látni ezt a rendkívül ritka, fenséges állatot. 
 
B: - Láttál bölényt! Gondoltad volna valaha, hogy egy igazi szabad bölényt látsz?

Zs: -Nem, sőt, amíg a kampányt nem ismertem meg pontosabban a helyszínen, addig azt sem tudtam, hogy ott él ez az egyszer már vadon kihalt, majd később visszatelepített faj. Jelenleg is csak mintegy 600 példány van az erdőben. Mintha ez külön jutalom lett volna számomra.

B: -Hogyan látod az erdők jövőjét?

Zs: Az erdők helyzete bizonytalan. Különösen az őserdők és élőviláguk van kitéve óriási veszélynek. Létüket fenyegeti a gyarapodó emberiség rohamosan növekvő terület-, nyersanyag- és készáruigénye. Így az erdővédelemnek egyre több elszánt aktivistára van szüksége. Ez hosszú távon nélkülözhetetlen az élővilág fennmaradásához. A Greenpeace - sok más szervezethez hasonlóan - tovább fog küzdeni ezen célért, hogy a következő nemzedékek is egy egészséges és szép bolygón nőhessenek fel.


olvasnivaló

Greenpeace steps up protest against Polish forest logging
Veszélyben a Białowieża-erdő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése